Interjú Kovács Bendegúzzal, a Budapesti Közlekedési Központ Társadalmi Kapcsolatok vezetőjével és szakszóvivőjével.
Hogyan lehet valódi kommunikációt kialakítani a városlakókkal a közlekedési fejlesztésekről? Milyen eszközökkel vonhatók be a budapestiek a közlekedési döntéshozatalba és mit tanulhatunk más európai városok gyakorlataiból? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kovács Bendegúzzal, a Budapesti Közlekedési Központ Társadalmi Kapcsolatok vezetőjével és szakszóvivőjével (fenti fotón), aki az elmúlt időszakban az EIT Urban Mobility képzésén vett részt ebben a témában és az ott szerzett nemzetközi tapasztalatokat a főváros közlekedésében hasznosítja.
Milyen aktuális kihívásokkal szembesült a BKK és ezen belül személyesen Te a munkád során, amikor csatlakoztál az EIT Urban Mobility Citizens on the Move képzéséhez? Mi motivált a részvétel mellett?
A BKK 2023 óta egyre aktívabban vonja be a budapestieket a város és a közlekedési hálózat jövőjéről szóló döntésekbe. Ahogy szélesítjük a bevonandó szereplők körét és növeljük a részvétel mélységét új kihívásokkal szembesülünk: a közöny, az információs zaj és a félinformációk gyors terjedése mind nehezítik a munkánkat.
Mivel ezek a problémák nemcsak Budapestre jellemzőek, úgy éreztem, hogy sokat tanulhatunk a hasonló helyzetekkel küzdő európai városoktól. Ez motivált arra, hogy részt vegyek a programban, és olyan tudást, módszertanokat szerezzek, amelyekkel még magasabb színvonalon, még érzékenyebben tudjuk végezni a részvételiséghez kapcsolódó feladatokat.
Milyen szakmai várakozásokkal érkeztél a programra és ezek mennyiben teljesültek? Volt-e olyan elem, ami meglepő volt, akár pozitív, akár kritikus értelemben?
Elsősorban új eszközöket, módszertanokat, és a budapestitől eltérő városi környezetekben alkalmazott részvételi technikákat szerettem volna megismerni. Ezekből bőségesen kaptam. Betekintést nyertem egy isztambuli akadálymentesítési projektekbe, az athéni metró gyerekbarát tervezési folyamataiba, valamint a leginnovatívabb holland mikromobilitási projektek bevonási technikáiba is.
A program így nemcsak a várakozásaimat teljesítette, hanem sokszínűségével és gyakorlatorientáltságával felül is múlta azokat.
Mely témák, oktatási modulok tetszettek leginkább? Volt-e olyan módszertan –például lakossági bevonási technika, konfliktuskezelési modell, vagy viselkedésváltozást támogató megközelítés–, amelyet azóta beépítettél a munkádba? Tudnál konkrét példát mondani?
Mindig is kiemelten fontosnak tartottam a részvételiség kommunikációs dimenzióját: csak akkor lehet valódi párbeszédet folytatni a résztvevőkkel, ha megértik a tervezett fejlesztések logikáját és következményeit.
Ezért volt számomra különösen értékes a képzés történetmesélési (storytelling) modulja. Itt megismerhettük, hogy a valós példákon és emberi történeteken keresztül történő kommunikáció hatékony eszköz arra, hogy a komplex üzenetek is befogadhatóvá váljanak.
Ezt a megközelítést azóta tudatosabban és rendszeresebben alkalmazzuk a BKK részvételi folyamataiban, ehhez pedig nagy segítséget nyújtott a program keretében kapott módszertani útmutató is.
Mi volt az első dolog, amit a programon tanultál és elsőként ültetted át a BKK-ban és hogyan?
A képzéshez minden résztvevőnek egy valós projektet kellett kiválasztania, amelyre alkalmazni tudja a tanultakat. Én a Rákóczi út tervezett megújítását vittem magammal – ez egy különösen összetett, sok szempontból érzékeny társadalmi egyeztetési folyamatot igénylő feladat. Ez egy nagyforgalmú budapesti út, amelynek környezetében az elmúlt évtizedekben minden alárendelődött az autós forgalomnak. A megújítása, zöldítése, demokratikus felosztása a különböző közlekedésmódok között sokak számára érdeksérelemmel jár, ugyanakkor az élhető város szempontjából rendkívül fontos és szimbolikus jelentőségű.
Hazatérésem után azonnal megkezdtük a projekt kommunikációs előkészítését. A történetmesélés eszközeit felhasználva olyan módon dolgoztuk fel a kihívásokat és a lehetséges megoldásokat, hogy azok emberközeliek és közérthetőek legyenek mind az itt élők, mind a közlekedők számára.
A képzés nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek bevonására is, az itt alkalmazott módszertanok, például rajzversenyek, városi séták, lego-városépítések, gyerek tanácsadó testületek, reményeim szerint meg fognak jelenni a Rákóczi út megújításának társadalmi egyeztetési folyamatában.
(Budapest, Rákóczi út az Astoria felől)
Sokan szkeptikusak az ilyen típusú nemzetközi kurzusokkal kapcsolatban. Mennyire nehézkes a hétköznapokban, hogy a gyakorlatba kerüljenek át a tanultak?
Abban van igazság, hogy az ilyen képzéseken tanultak akkor tudnak a leghatékonyabban hasznosulni, ha a résztvevők előre felkészülve, belső igények, megoldandó konkrét esetek miatt csatlakoznak a programhoz. Szerencsére a Citizens on the Move képzés felépítése elvárja ezt a típusú hozzáállást. A személyes tanulmányutat megelőző online alkalmak során folyamatosan fejlesztettük a saját esettanulmányunkat. Ez segített számomra strukturált formában és ütemezés mellett előkészíteni azt a részvételi tervet, amellyel nekifuthat majd a BKK például a Rákóczi út megújítása projektnek.
A programban különböző európai városok szakembereivel dolgoztál együtt. Volt-e olyan jó gyakorlat, amelyet kifejezetten fontosnak tartasz a BKK, Budapest, sőt akár más magyar városok számára?
Nagy motivációs ereje van annak, mikor kiderül, hogy a budapesti kihívások nem egyediek. A beszélgetések során kiderült, hogy mi, szakemberek szerte Európában hasonló hajókban evezünk és használhatjuk egymás megoldásait is. Temesváron például szomszédsági tanácsok segítségével készülnek elő egy fontos, a külvárosokat és a belvárosokat összekötő kerékpáros folyosó megépítéséhez, a részvételiségi folyamatokat pedig külön szomszédsági referensek kezelik. Ez például egy olyan intézményi innováció, amit mind a kerületi önkormányzatoknak, mind a fővárosi szakcégeknél megérheti bevezetni.
Athénban a közösségi közlekedés gyerekbarát átalakítása áll a fókuszban. Szeretnék, ha a gyermekek önállóbban, a közlekedési veszélyektől a lehető leginkább védett formában tudnának eljutni otthonukból az iskolába, ezzel hatékonyan lehetne csökkenteni a város autófüggőségét, a dugókat és a légszennyezettséget is. Egy ilyen projektnél elengedhetetlen a gyermekek, szülők és pedagógusok érdemi bevonása pályázatokon, fórumokon, fókuszcsoportokon és közösségi tervezési workshopokon keresztül.
Mi az, amiben Magyarország előrébb jár, és mi az, amiben tanulhatunk másoktól?
Az elmúlt években a fővárosban és sok vidéki településen is jelentős előrelépés történt. A részvételiség egyre inkább beépül a mindennapi tervezési folyamatokba, nem ad hoc jelleggel működik.
A BKK közterületi és közúti tervezési útmutatója például már a tervezési–engedélyezési eljárások szerves részeként kezeli a társadalmi egyeztetést.
Ugyanakkor sok tanulnivalónk maradt a külföldi példákhoz képest: a grafikai megjelenítés, a vizuális arculat, a közérthetőség és az online hozzáférhetőség terén lenne tér fejlődésre. Több és izgalmasabb online kommunikációval, és a személyes találkozások számának és minőségének növelésével még többre lehetünk képesek. Az eszközök adottak, mindig az erre fordítandó erőforrások mértéke a kérdés.
A program hatására változott-e a vezetői szemléleted? Adott-e új perspektívát a lakossági kommunikációhoz?
A program megerősített abban, hogy jó irányba haladunk, emellett még inkább rávilágított a személyes jelenlét fontosságára. Az online tér hasznos, de önmagában kevés: semmi nem pótolja a valódi párbeszédet.
A közösségi média gyakran torzít, érzelmi alapú reakciókat generál, ezért a terepen szerzett visszajelzések még értékesebbek. Ezért rendezünk évről évre egyre több BKK Agóra közösségi eseményt. Ezek a személyes találkozások adják a legmélyebb és legőszintébb visszajelzéseket, amelyek valóban segítik a város fejlesztését.
Kinek ajánlanád ezt a programot Magyarországon?
Mindenkinek, aki szeretne mélyebben foglalkozni közlekedés és városfejlesztéssel, de talán van három célcsoport, akiknek még hasznosabb lehet a képzés.
Először is közlekedés-, építész- és településmérnököknek, hisz a lakossági igények megválaszolása az általuk vezetett tervezési folyamatok integráns részei, és ők azok, akik ismerik azt az eszköztárat, amellyel jobbá, az igényeknek megfelelővé lehet tenni egy tervet. A második csoport a szervezeti, önkormányzati döntéshozói kör, vagyis főosztályvezetők, osztályvezetők, alpolgármesterek, képviselők, hisz az ő feladatuk az, hogy a célcsoportjaik számára megfelelő projekteket hajtsanak végre, ehhez pedig elengedhetetlen érdemben megismerni az igényeket, és ezek alapján hozni meg a stratégiai döntéseket. A harmadik csoport pedig a már most részvételiséggel foglalkozó szakembereké, akik nem csak mélyíteni tudják módszertani tudásukat, de megtapasztalhatják az “egy hajóban evezünk” érzést is. Saját tapasztalataim szerint ez már önmagában is feltöltő, motiváló hatással bír a mindennapi munkavégzésre.
Végül, milyen előnyöket jelenthet egy város vezetése számára, ha támogatja munkatársa részvételét a Citizens on the Move programban? Miért érdemes jelentkezni?
A városvezetők alapvető célja, hogy a lakók jól érezzék magukat a városukban. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy megkérdezzük őket, meghallgassuk őket, és bevonjuk őket a döntésekbe. A program olyan tudást ad, amely segít jobban kérdezni, a lényeges visszajelzéseket kiszűrni, konstruktív közös pontokat találni és konszenzusos döntéseket hozni.
A Citizens on the Move program egy olyan keretrendszert és módszertani eszköztárat kínál, amely valódi segítséget ad a városoknak abban, hogy lakóik igényeire épülő, élhetőbb és szerethetőbb környezetet alakítsanak ki.
